Az előző leckében a tranzisztoros feszültségszabályozást és az ezzel összefüggő hőtermelést vizsgáltuk meg. A szabályzókör segítségével max. 1A kimenő áramot tudtunk biztosítani az eszközön. Ám kisebb meghajtóáram és nagyobb kimenőáramra van szükségünk. Ez is megoldható! Erről szól ez a fejezet…
Az előző leckében a kapcsolótranzisztor kimeneti árama valahol 1A körül volt.
A tranzisztorunkat azzal a feltételezéssel használtuk, hogy 100-szoros erősítése van. Így az ATMega biztonsági korlátjával 10mA x 100 = 1A nyerhető ki belőle – de mit tegyünk, ha nagyobb áramra van szükségünk? A válasz egyszerű: kössük őket sorban össze.
De hogyan lehetséges a tranzisztort sorba kötni?
Valami hasonló kialakításra kerül sor:
Első ránézésre ami azonnal látszik az ábrán: a bemeneti és kimeneti oldal közt 2*0.7V feszültségesés van (2 db tranzisztoron a feszültségesések összeadódnak) – e felett vezet csak teljesen a tranzisztor. És amíg az egyes tranzisztorok erősítése 100, addig az így sorba kapcsolt tranzisztoroknak 100*100=10.000x erősítése lett! Azaz 1uA bázisáram 1A kapcsolását végezheti. Így, ha igazán nagy áramot akarunk kapcsolni, akkor ez a megoldás! …. Vagy még sem? …. Sajnos nem, nem teljesen.
Már megint egy alattomos probléma dől ki a csontvázzal a szekrényből… A bázisfeszültség 0.7V-ja zavar be az ötletbe. Amikor az első tranzisztor el kezd vezetni a második tranzisztor bázisán keresztül, ott is megjelenik ez a 0.7V feszültségesés. És ez a baj.
Az első tranzisztor 100x erősítése után az áram közvetlenül a második eszköz bázisába folyik. Ez lehet például 10mA, ami a tranzisztor 100x erősítése miatt az őt vezérlő 100uA bázisáramból származik. Így a második tranzisztor – elméletben – 10mA*100=1000mA (1A) kapcsolására képes. De a legtöbb tranzisztor ezt már nem viseli el, mert kis bázisáramra és nagy kollektoráramra tervezték őket.
De kapunk más problémát is:
Az első tranzisztor C-E átmenetén 12-0.7V = 11.3V mérhető, így még viszonylag kis áramok esetén jelentős hőterhelésnek van kitéve.
Amire szükségünk lenne a problémák megoldásához, az a második tranzisztor bázisáramának korlátozása. Erre azonnal két út is kínálkozik:
Mindkettő út járható és még működik is. Ez a dupla erősítő fokozat, feszültségkövetőként is használható. A vázolt túláram-túlmelegedés problémára megoldás, azonban ez viszonylag ritkán alkalmazott megoldás. Inkább a következő megvalósítás terjedt el, melyet darlington-kapcsolású tranzisztornak hívnak (Sydney Darlington, az első publikálója után):
A különbség a kialakításban csak egy hajszálnyi az előző megoldásokhoz képest – ám annál jelentősebb: az első tranzisztor kollektora nem a tápfeszültségre került, hanem a terhelésen keresztül kapja a tápfeszültséget – mely a második tranzisztor kollektorával közös. Praktikus előnye a megvalósításnak, hogy háromlábú maradt az eszköz – és egy sima tranzisztor helyére így egyszerűen berakható. Hiszen olyan mint egy tranzisztor: csak kisebb bázisárammal vezérelhető, nagyobb áramot kapcsolhat.
Az összekapcsolt tranzisztorok hátránya megmaradt, hiszen a C-E telítési feszültség a szabályzó-tranzisztoron magasabb, mintha egyetlen tranzisztor lenne, azaz: 0.7V + 0.4V = 1.1V. Ebből következően a hőtermelése is magasabb az önálló eszközhöz képest (P=U*I). Így a darlington-tranzisztor magasabb áramot képes kapcsolni, azonban ennek „ára” a feszültségesés és a mintegy másfélszer nagyobb hőtermelés.
Gyakorlati alkalmazás
A darlington-kapcsolást az előnyei miatt széles körben használják. Sőt, ha több azonos kialakításra van szükség, az egyszerűen egy IC tokban is elhelyezhető (ULN23xx illetve az ULN200x chipcsalád):
Ezt a chipet nagyon sok helyen lehet használni, mivel mikrokontroller-környezetben rengeteg előnye van: minden egyes csatornája 500mA-t képes kapcsolni, maximum 50V feszültségen. Sőt a chipen belülre bekerültek a bázis-ellenállások is, így közvetlenül a mikrokontroller kimenetére is köthető! Az ULN23xx és ULN200x chipek külön előnye, hogy beépítve tartalmazza a kimenetek reverz védődiódáit is, ami relék és motorok vezérlésekor nélkülözhetetlen. Így egy tok felhasználásával fél marék alkatrész beültetését sikerül megúszni.
Az adatlapjából a chip csatornáinak belső szerkezete nagyon jól látszik:
Azért nem minden olyan egyszerű: ha a chip meghajtását 3.3V-ról végezzük, akkor az ULN2308 kimenete csatornánként csak 300..350 mA-l terhelhető. A chipet inkább 5V-ra tervezték, de azért 3.3V-ról is működtethető. Kisebb feszültség esetén a célirányosan tervezett ULN2003LV chip használata javasolt.
Összefoglalásul
A darlington-tranzisztor egy egyszerű megoldás: a normál tranzisztorhoz képest a kimeneten nagy áramokat tudjunk kapcsolni, kis vezérlőárammal.
A kapcsolótranzisztoros megoldásokról eddig nagyon sok szó esett. Többször került emlegetésre a reverz dióda vagy védődióda fogalom, amikor DC-motort vezéreltünk. A következő leckében megnézzük a miérteket.
Egyszerű elektronika – Tartalomjegyzék
- Egyszerű elektronika – Kezdőlap
- Energia
- Elem
- 3.3V vagy 5V
- Ellenállás
- Kondenzátor
- Kondenzátor, kapacitás és szuperkapacitás
- Dióda
- LED – Fénykibocsátó Dióda
- Tranzisztor I.
- Tranzisztor II.
- Tranzisztor alkalmazások I.
- Tranzisztor alkalmazások II.
- Tranzisztor alkalmazások III.
- MOSFET I. rész
- MOSFET II. rész
- Felhúzó-ellenállás
- DHT11, DHT22 hőmérséklet- és páraszenzor
Kapcsolódó cikkek:
– Tranzisztor alkalmazások III.
– Tranzisztor alkalmazások I.
– Tranzisztor II.
– Tranzisztor I.
– LED – Fénykibocsátó Dióda
