00. IoT röviden

A mikrokontrollerekkel, mint olcsó eszközökkel nagyon könnyen és egyszerűen automatizálhatjuk a minket körülvevő világot. Mára nem az önálló eszközök használatát várjuk el, hanem hálózatba kapcsolódva az együttműködést. 

Erre egy újkeletű kifejezés is született: IoT: Internet of Things.

Ha definiálni szeretnénk, akkor az Internet Of Things valami megfoghatatlant, komplex berendezések kapcsolódóhalmazát jelenti. Ha erre szeretnénk valami igazán jó – inkább leíró jellegű és nem kőbevésett – definíciót, akkor az valahogyan így hangozna: „hálózatba kötött, egyedileg azonosítható eszközök összessége, melyek képesek emberi beavatkozás nélkül kommunikálni egymással és feldolgozható adatokat előállítani.” Magyarul a „Dolgok internete” definícióként találkozhatunk a jelenséggel. Nem a legjobb fordítás, de a lényeget tartalmazza.

Az internet és ennek komplex, határtalan mivolta mostanában ért el azt a szintet, amikorra mindenféle eszköz, mérőszonda, esemény, valamint az arra kötött eszközök és az azok által előállított adatok, eseményjelzetek összegyűjtésével és elemzésével már lehet kezdeni valamit. Ez szinte minden területen információt, feldolgozható adatot jelent – gondoljunk csak a gyártásra, a szállítmányozásra, vagy a kereskedelemre. A maximalizálás érdekében már nem elég csak a hagyományos mérések alapján eldönteni a stratégiát. Kell valami sokkal pontosabb, részletesebb, lehetőleg automatizált rendszer. Erre jó az IoT. Az összes hálózatba kötött eszközzel előállított adatot rendszerezve, majd az adatbányászaton keresztül (Big Data) még jobbá tehető az adott szolgáltatás, feladat, komfortberendezés.

Egy szinte mindennapi példa: partnercégnél átütemezik a reggeli találkozónkat, de az erről szóló értesítést nem vesszük észre időben. Ez most úgy néz, hogy másnap reggel felkelünk időben, aztán szembesülünk azzal, hogy alhattunk volna még 1 órát. Pedig történhetne az is, hogy ugyanígy lefekszünk aludni a céges értesítők átfutása nélkül, az elcsúsztatott megbeszélés hatására magától átállítódik az ébresztőóránk, a lakásunkban lévő termosztát, és a kávéfőző időzítése. Közben odakint tombol a tél, egy faág miatt leszakadt a felsővezeték azon a szakaszon, amelyen mi is munkába járunk, a vonatközlekedés pedig leállt. Az eseményről kapunk egy értesítőt, valamint az optimális indulási időről, hogy autóval is beérhetünk a dugó ellenére. Az autó veszi az információhalmot és az indulás előtt 10 perccel beindítja magát, hogy bemelegedjen a motor és nagyjából leolvadjon a jég a szélvédőről.

Az jól látszik a fenti példából, hogy a dolgok internete leginkább egy hatalmas, eseményvezérelt rendszerhez hasonlít, melyből most egy javarészt a kényelemről szóló példa mutatkozott meg.

 

De hogyan valósul meg minden a valóságban?