Induláskor soros terminálon lekéri azt az alapot és azt a kitevőt ameddig menjen. És fenyőfát rajzol.

Érdekessége hogy sokkal tovább tud számolni, mint egy számológép. Ezt úgy értük el, hogy megírtuk külön a szorzó rutint, úgy, mint ahogy papíron szoroznánk. A tapasztalat szerint 150 számjegyű számokkal még simán elboldogul. 160 számjegy fölött már elfogyhat a memória. Ez a 99⁸⁰-hoz még elég. Kellett még egy számbeviteli rutin. Ott eljátszottunk a String osztály függvényeivel.

A pályázatban megvalósításra került beszélő óra, hőmérő és fénymondó eredetileg testvéremnek készült, aki egyáltalán nem lát. Azért készült, mert a kereskedelemben nem nagyon lehet magyarul beszélő órát kapni. A hőmérő célja az volt - a rendes hőmérséklet mérésén kívül -, hogy a kazán vízhőmérsékletét is mérhesse és riaszthasson adott érték alatt illetve fölött. De ha már van egy beszélő áramköröm, akkor elmondhatná azt is, hogy mennyire van világos!

Az óra tíz hónapja működik 79 éves anyukám nagy örömére (ő kapta meg végül), aki szintén nem lát, és neki még nagyobb problémája volt az idegen nyelven beszélő óra.

A készülék funkciói tehát:

• idő és dátum bemondása (a hét napját is bemondja),
• hőmérséklet bemondása (a készülékben van hőmérő, de egy külső is csatlakoztatható hozzá - a hőmérséklethez egy minimum és maximum érték is beállítható, ami alatt v. fölött a készülék riaszt: ezt a funkciót kazánhőmérséklet ellenőrzésére terveztem),
• fény érzékelése (öt fokozatban, a fotoellenállás egy kis ablak mögött helyezkedik el, így irányérzékeny).

Turbófeltöltős autóban a pillanatnyi turbónyomás mérése illetve a csúcsérték kijelzése. Ezt mind digitálisan tizedes pontossággal illetve kvázi analóg módon egy grafikus diagrammal.

A program története és működése

A nagyobb Arduino projektem (autó „fedélzeti számítógép”, MPGuino) részeként kelt külön életre ez a program, de az MPGuino alapvető tervezéséből adódóan a 2 frissítés/mp nem volt elegendő. Bár az autómban van turbónyomás mérő óra, a kocsi teljesítménynövelése közben igény lett a pillanatnyi csúcsérték kijelzésére. Vezetés közben padlógáz üzemben nem lehet nézni az órát, mert balesetveszélyes. Valamint egy pontos beállításnál a tizedek is számítanak, nem lehetett egy analóg órára támaszkodni.
Így született meg a Boost meter....

A pályázat keretében megvalósítottam az LCD hőmérőt, ami Arduinora épül. A hozzávalókat nem bonyolult beszerezni az interneten illetve a TavIR Shopban könnyen megvásárolhatók.

A program a Steinhart-Hart hőmérő egyenletet használja.

A termiszor hőmérséklet-ellenjállás grafikonján jól látható a hőmérőm elektromos ellenállás tulajdonsága külöböző hőfokon. (A Steinhart-Hart hőmérő egyenlet bővebben: http://elfiz2.kee.hu/jegyzet/labor01.pdf)

Elfut bármelyik Arduinon azaz UNO-tól a Mega2560-ig, de nekem csak 2560 Mega-val volt alkalmam kipróbálni. Más méretű LCD-n is elfut csak ahhoz át kell egy kicsit írogatni a programot....

A pályázatban megvalósításra került egy LED-szalag világítás/fényerő szabályzása. Ez persze van készen, érintős kivitelben, de nincs - vagy legalábbis én nem találtam olyan változatot, amit több helyről lehet szabályozni, be-ki kapcsolni. Az érintős kapcsoló nem illeszkedett az alkalmazott kapcsolók, dugaljak, stb. stílusához, egymás mellé sorolni sem lehetett velük, és az árcéduláját is a fűszeres polcon tartják: közvetlenül a bors mellett.

Egy ismerősöm gitárépítésbe kezdett, Matthew Bellamy (a Muse gitárosának) MB-1-es modellje alapján. A gitár egyik különlegessége a testbe szerelt Touchsensor, amivel MIDI porton keresztül különböző effekteket lehet vezérelni a képernyő X-Y koordinátái alapján. A famunkákat és festést megoldotta, de az elektronikához nem értve a segítségemet kérte, mivel ilyen effektvezérlőt hangszerüzletekben nem lehet kapni. Felvetettem ötletnek, hogy megépítem. Itt jegyezném meg, hogy elektronikával és programozással és a kettő találkozásával AVR-ezéssel csak hobbiból foglalkozom, sohasem tanultam. Így valószínűleg sok megoldásom nem a megszokott, legelegánsabb módon lett kivitelezve.

A tervezés kezdetekor már sok minden meg volt határozva, részben az eredeti gitár miatt, részben pedig az ismereteim és a számunkra beszerezhető alkatrészek miatt.

• 5,7”-os touch sensor (ekkora fér el a gitáron);
• Szabványos MIDI kommunikáció, csak így használható effektek vezérlésére;
• Atmel ATMega8-as mikrovezérlő, ezt ismertem és rendelkezett a szükséges paraméterekkel;
• Bascom-AVR fejlesztőprogram;
• RGB led a képernyő alá, az eredeti gitárhoz hasonlóan (a vezérlése PWM-el);
• Forgó encoder, a vezérléshez szükséges;
• Nyomógomb, szintén a vezérléshez szükséges.

Az elektronikával régóta foglalkozók körében a ROHS, CE jelölés és a környezetvédelmi elvárások kéz a kézben járnak. De valóban védjük a környezetet az avuló berendezéseinkkel, ami garanciaidőn túl csak háromkörös varázslattal javítható? Miért esik ki az ólommentes kötelezettség alól az űrkutatás, a testen belüli orvostechnikai eszközök és a katonai fejlesztések? Ennek hátteréből próbálok felvillantani egy-két nem igazán ismert epizódot - amolyan véleményszerűen...